)
Kereken negyven éve vagyok sportújságíró, és még egyetlen olimpián sem jártam. Amikor szívesen mentem volna, nem tehettem, amikor meg csak rajtam múlott, maradtam. Aztán felmerült, hogy úgy nézhetek olimpiát, hogy ki sem kell mozdulnom Budapestről, de ebből sem lett semmi.
Bevallom, amikor a „fenyegető” népszavazás hatására a kormány visszavont a pályázatát a 2024-es (és 2028-as) játékok megrendezésére, tudathasadásos állapotba kerültem. Az ösztönlény oldalam gyászolta az elszalasztott lehetőséget (már ha tényleg elhisszük, hogy lett volna esélyünk Párizzsal és Los Angelesszel szemben), a realista énem viszont azt súgta: megúsztuk.
Az azóta eltelt közel hét év azt tudatosította bennem már sokadszorra: bizonyos dolgokban tényleg jobb az eszünkre, mint a szívünkre hallgatni. A 2020-as (Tokió), 2024-es és 2028-as olimpiát csupa olyan ország rendezi, amely a világ tíz legnagyobb gazdaságának egyike, de még a 2032-es (Brisbane) játékoknak otthont adó Ausztrália is 14. a ranglistán. Ezzel szemben Magyarország nincs az első ötvenben.
Abban az időszakban, amikor a 2024-es olimpia felkészülésünk (feltéve, hogy mi lennénk a házigazdák) a hajrájába fordult volna, a világnak covid-járvánnyal, gazdasági recesszióval, elszabadult inflációval, háborúkkal kellett és kell megküzdenie. Japán majdnem térde rogyott az olimpia egyéves halasztása miatt, és – a legfrissebb hírek szerint – Párizsban is iszonyúan elszálltak a költségek, pedig a „hirtelen jött” fokozott terrorfenyegetés okozta extra biztonsági költségek még fel sem merültek.
Budapest az utóbbi időben több nagy világversenyt rendezett, a legnagyobb az úszó- és az atlétikai világbajnokság volt. Mindkettőnek jelentősen elszálltak a költségei. Ha egy százmilliárdos projekt kétszer annyiba kerül, akkor százmilliárdot kell pluszban előteremteni. De mi van, ha ugyanez egy több ezer milliárdos projekttel történik? Márpedig ez nagyon is benne lett volna a pakliban.
Akkor mi a helyes cselekvés ilyen helyzetben?
Először is (mármint majd a nyáron) nyugodtan hátradőlni, és a tévében élvezni a versenyeket.
Másrészt elgondolkodni azon: kockáztassuk-e a pályázatot az 2036-os olimpiára.
Az én válaszom ebben a helyzetben egyértelmű.
Mégha nem is leszek tőle jókedvű...
)
„Húszezer embert figyelnek a titkosszolgálatok” – a belügyminiszter a párizsi olimpiáról
)
)
)
)
)
)
)
)
)