)
Van valami közös bennük.
Valójában elég sok.
Kezdve azzal, hogy amikor még ők tartózkodtak a pályán, már akkor példát mutattak kitartásból, elszántságból, töretlen küzdeni és győzni akarásból. Amit lehetett, kihoztak a tehetségükből és a karrierjükből. Hogy csak a legnagyobb sikereiket említsük, számtalan Serie A-meccs és Olasz Kupa-elsőség „itt”, világbajnoki aranyérem, Bajnokok Ligája-diadal, spanyol, valamint magyar bajnoki címek és kupagyőzelmek „ott”.
Az olasz úriember (nevezzük Marcónak) már edzőként került Magyarországra, a spanyol (hívjuk Chemának) még játékosként is megmutathatta, mire képes. Egyhamar letették névjegyüket, Marco 19 év elteltével vezette újra dobogóra az Aranycsapat bűvöletében élő nagypapája egyik kedvencének, Puskás Ferencnek a klubját, a Honvédot, míg Chema a veszprémi publikumot varázsolta el – nem csak világklasszis teljesítményével, szerénységével is.
Merthogy a tudásukon kívül az alázatot is mindketten magukkal hozták, az első naptól kezdve a legnagyobb tisztelettel viseltettek Magyarország és az itt élők iránt, mindent megtettek azért, hogy el- és befogadják őket. A tisztelet kölcsönös volt, mi, magyarok gyorsan a szívükbe zártuk őket. Beköltöztek az életünkbe, a hétköznapjaink részévé váltak. Ha úgy tetszik, családtaggá.
Egyikük azóta a magyar labdarúgó-válogatott, másikuk a magyar kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. Újabb közös vonás: mindketten történelmet írtak a nemzeti együttes élén. Marco – amellett, hogy a Nemzetek Ligájában is a legjobbak közé emelte – már két Európa-bajnokságra juttatta ki a csapatot, Chema pedig előbb azzal töltött meg egy vaskos fejezetet a históriáskönyvben, hogy a januári Eb-n az ötödik helyig repítette Bánhidi Bencééket, most meg…
…valami elképesztő meccsen vívta ki csapatával az olimpiai részvétel jogát! Az elemzést meghagyjuk a thrillerek kedvelőinek, e helyütt maradjunk annyiban – és talán ez a párhuzam sem túlzó –, hogy a portugálok legyőzése olyan katarzist jelentett, amilyet Szoboszlai Dominikék 2020. november 12-én, az Izland elleni pótselejtezőn elért sikere adott. A különbség „csupán” annyi, hogy amíg vasárnap este – a megannyi nagy csatát megélt Lékai Mátét idézve – rászakadt a zsúfolásig telt tatabányai csarnok plafonja az ellenfélre, addig négy éve a Covid megakadályozott mintegy hetvenezer drukkert abban, hogy a Puskás Arénában élje át a csodát…
Rúgják, vagy éppen dobják a labdát, a szurkolók rajonganak a játékosokért – és imádják edzőiket. Kórusban zengik, dalba foglalják Marco és Chema nevét, ha tehetnék, lassan már stadiont és csarnokot neveznének el róluk. S nyilvánvaló, odavannak értük maguk a játékosok is, aki kicsit is belelát egyik vagy másik csapat életébe, tudja, ha edzőjük azt kérné tőlük, a remélt győzelem érdekében rohanjanak neki a kapufának, nem azt kérdeznék, hogy minek, hanem azt, hogy melyiknek.
Igaz ez természetesen fordítva is: ahogy egy szakavatott ember nemrég fogalmazott, tűz esetén, ha a helyzet úgy kívánná, Chema lenne az első, aki a lángok közé vetné magát, de azon melegében követné a keret összes tagja. Kétségünk sincs afelől, hogy ez a futballistáknál sem lenne másként – ennyit tesz az edzőkbe vetett hit, a bizalom.
Ma már Marco és Chema is úgy tekint Magyarországra, mint Olaszországra, illetve Spanyolországra – a hazájaként. Ezt nem csak mondják, bizonyítják is, mindennapjaikat itt töltik, ha szülőföldjükre utaznak, úgy beszélnek, itthonról hazamennek. Marco tavaly október óta magyar állampolgárnak is vallhatja magát, de az évek során Chema is tiszteletbeli magyarrá lett. Magyarországon dolgoznak, Magyarországért, a válogatott sikereiért, a nemzeti együttes miatt a lelátókat megtöltő drukkerek boldogságáért adnak ki magukból mindent, ami bennük van. Egy-egy nagy meccs után Magyarországért hullajtanak könnyeket – hála az égnek, többnyire örömükben.
A jó tett helyébe jót várhatnak – és meg is kapják. Nyugodt szívvel mondhatjuk, kevés külföldit becsülnek meg annyira mifelénk, mint Marcót és Chemát. Ezt a hosszútávra szóló szerződések ugyanúgy tanúsítják, mint a szurkolók és persze a játékosok szeretete.
„Marco Rossi, uno di noi!” – zúgta a kispesti tábor a Honvédot 2017-ben már bajnoki címig vezető edző előtt fejet hajtva. Ez magyarul annyit tesz: „Marco Rossi egy közülünk”.
Nem vitás, tényleg az.
Ahogyan immár José María Rodríguez Vaquero, ismertebb és rövidebb nevén Chema Rodríguez is.
Marco és Chema – kettő közülünk.
ÚT PÁRIZSBA
)
Chema Rodríguez a Portugália elleni thriller után: „Tizenkét éve vártunk erre a sikerre”
)
A magyar válogatott legyőzte Portugáliát, irány az olimpia!
)
Galéria: a Portugália elleni csodás siker olimpiai részvételt ért, az ünneplés képei
)
)
)
)
)
)
)
)
)